Szabina írásai

1994-1997 Verseim folyamatos megjelenése az Ein-Stein folyóiratban (Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk) 1998-2002 Verseim megjelenése az UV irodalmi folyóiratban (Veszprémi Egyetem) 1999 Öt versem megjelenése a Sziromesőben c. egyetemi antológiában, készült a Veszprémi Egyetem 50. jubileumára 2014. december 2. Lomb-köntösét... c. vers, Éden Művészeti Hálózat Itt olvashatod 2016. január 11. Időtlenül c. novella, Aranymosás Irodalmi Magazin Itt olvashatod 2016. június 17. A Viharsakálok Hegyén c. novella, Aranymosás Irodalmi Magazin Itt olvashatod 2016. szeptember 7. A görbe fánál c. novella, Aranymosás Irodalmi Magazin Itt olvashatod 2017. március 8. Rozsda és jég c. novella, ELLE Magazin áprilisi szám, “Több nőt az irodalomba” melléklet 2017. június 10. A halász fia és a nagyfülű c. novella, Halhatatlanok c. fantasy antológia, Főnix Könyvműhely (Megrendelhető a Főnix Könyvműhely webáruházából vagy más könyvesboltokból) 2017. június 19. Rozsda és jég c. nov...

Február végén írtam Nektek arról, hogy az egyik kedves írótársam egy díjjal jutalmazta a blogomat. A Tea díjról az előző bejegyzésben olvashattok bővebben, de azért a lényeget itt is összefoglalom röviden. Ez egy vándordíj, bloggerek ajándékozzák tovább egymásnak, és a megajándékozott kérdéseket is kap, amelyeket megválaszolva jobban megismerhetik őt az olvasói. A díj kapcsán érdekes helyzetbe botlottunk Kamillával, aki Daremo néven blogol. Kiderült, hogy mindketten szerettük volna jelölni egymást, csak Eszter, akitől a díjat kaptuk, már “lestoppolt” minket. Végül úgy döntöttünk, mégis lejátsszuk ezt a kört, így utólag beírtuk egymást a díjazottjaink közé. Eszter kérdéseire a válaszaimat már olvashattátok a korábbi cikkben . Most pedig Kamilla kérdéseit veszem sorra :)

Nagy meglepetés ért néhány napja, mert nagyon kedves írótársamtól, Tóth Eszter től egy díjat kaptam. Ez egy vándordíj, amelyet bloggerek, írók ajándékoznak tovább, kifejezve ezzel nagyrabecsülésüket, és lehetőséget adva a díj címzettjének, hogy a feltett kérdéseket megválaszolva bemutatkozzanak. Nagyon köszönöm Eszternek ezt a kedvességet, és kérlek, látogassatok el az oldalára: TEszter blogja Íme a válaszaim a kérdéseire:

Azt kell mondjam, rendkívüli dolgokat hozott számomra a 2017-es év. Mivel nem szeretnék kilométer hosszú bejegyzést írni, inkább csak listaszerűen szedtem össze Nektek, mi minden történt írói életemben.

December 17-e, a Csillagszóró Könyvkarácsony második napja újabb mérföldkővé vált az életemben, mert a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, Vörös Pöttyös könyvként megjelent az Érints meg! című novelláskötet. Romantikus történeteket tartalmaz, méghozzá a kiadó öt közismert írójának egy-egy novelláját, valamint az azonos című pályázat nyertes műveit. Köztük az én Kristálykastély című írásomat is. Ez már a második antológia, amelyben szerepel egy történetem (az első a júniusban kiadott Halhatatlanok ), ám könyvbemutatóm még soha nem volt. Izgatottan vártam a nagy napot. A Nyugati téren álló Alexandra Könyvesházban zajlott a rendezvény, amely egy többszintes épület, valóságos álompalota a könyvimádók számára.

Újabb, egyperces novellámat publikálta az Aranymosás Irodalmi Magazin. A lombszöcske című történet saját gyermekkori élményen alapul, bár néhány részletet megváltoztattam. Fogadjátok szeretettel ezt a rövid, de megrázó kis történetet, amit itt olvashattok el. A történet alatt találtok lehetőséget csillagozásra és hozzászólásra. Nagyon köszönöm, ha értékelitek vagy leírjátok a véleményeteket :)

Zazac Namoo festménye Ahogy korábban már írtam, a történet márciusban megnyerte az ELLE Magazin novellapályázatát, és szerepelt a magazin áprilisi számának mellékletében. Ez a szám már rég nem kapható, de sebaj, mert mától az interneten bárki elérheti és elolvashatja :) Ugyanis az Aranymosás Irodalmi Magazin három korábbi novellám után ezt a történetet is publikálta. A Rozsda és jég az egyik tanfolyam zárónovellájaként íródott, ahol hiteles párbeszédek írását tanultuk. A megadott téma "világok találkozása" volt.

Hát, ez is eljött. Mondhatnám, hogy hihetetlen, de nehéz ezt mondani valamire, ami itt van a kezemben, és a hátoldalán sorakozó nevek között ott áll az enyém is. A Főnix Könyvműhely az Ünnepi Könyvhétre újabb, fantasy novellákat tartalmazó antológiát adott ki. A tavalyi "Ajtók és átjárók" után a téma most a halhatatlanság lett, és tizenhat másik szerző mellett engem is az a csodálatos megtiszteltetés ért, hogy a novellámat beválogatták a kötetbe.

Kedves Olvasóim! Csodálatos nőnapi ajándékot kaptam ma reggel! A "Rozsda és jég" című novellám olvasható az ELLE Magazin ma megjelent, áprilisi számának mellékletében. A "Több nőt az irodalomba" című novellapályázatra küldtem be még januárban. Több, mint 600 novella érkezett a pályázatra, és a legjobb tíz megjelent az ELLE Magazin áprilisi számának mellékletében. A "Rozsda és jég" most ott csücsül az ország összes újságosánál. Nagyon boldog vagyok!

Küllőivel szabdalja a tájat a Nap, meztelen ágakkal hálóvá szövi magát, földbe szúr, hogy gyökeret találjon, olvasztja a hegyek megroskadt havát, jeget tör: széthasad a tó, a fény pengéje zöld húsába mélyed; rombolással, pusztítással így teremti újjá önmagát az Élet. 2017. március 1.

Kép: Shawna Erback Mindez egy nyárestén esett meg. Olyan nyárestén, mikor a nap bíbortengerbe merülve búcsúzik, s nehéz szívvel húzza ki sugarait a sudár nyárfák karjai közül. Olyan nyárestén, mikor tücskök és kecskebékák rezgő dala zeng a borókabokrok alól, szénaillatú szellő lengedez a láp felett, s az alkony árnyaihoz bújva lappantyúra les a fürge hermelin.

Borús, esős nappal búcsúzott tőlünk Tunézia. Egy sivár kis kávéház teraszára húzódtunk be a még szemerkélő eső és a hűvös szél elől, mely bőrünket borzolta, és rendületlenül tépázta a nyári ruhám fölé terített égszínkék kendő rojtjait. Ez már nem volt nyár. A parton kapott el minket a zápor. Csipkézett sziklákon egyensúlyozva bóklásztunk, hófehér falú, kertekkel körülvett, elhagyott villák kőkerítései mellett. Itt-ott már lepergett róluk a festés, elővillantva a csupaszszürke vakolatot, és bepillantást engedve az arabok életfelfogásába: nem a külsőség számít igazán.

„Csak halkan fáj” – mondanám. Ajkamról tünékeny mosoly lebegne csendesen feléd. Épp csak csillogna két szemem. Talán még el is hinnéd. „Ne félj, csak tompán, alig fáj” – szállna feléd suttogó hangom. De el sem érne még,

– Na, megjöttem. – Már meg is vagy, szívem? – Ühüm. Begyújtottam a kazánt, mindjárt meleg lesz. – Közben megcsináltam a reggelid. Kérlek, ne hagyd nyitva az ajtót! – Jól van már, csak lesöpröm a havat. – Ne most, légyszi, később is ráér! – A kabátomról ! Vagy azt akarod, hogy behordjam? – Ja, azt hittem… – Hát, ja ám. Mindig azzal a nyamvadt ajtóval csesztetsz.

Újabb novellám jelent meg az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán.

Nagy öröm ért! Az egyik novellám megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán. Csodaszép képet is tettek fel hozzá, nagyon eltalálták annak a tájnak a hangulatát, ahol a történet írása közben bolyongtam...

Köd van. Félig még alszik a völgy ezen a bágyadt szeptemberi reggelen. A tó vize súlyos higanyként fekszik medrében, mintha túl nehéz volna ahhoz, hogy felszínét bármi is megzavarja. Nem olyan türkiz és smaragd most, amilyennek a brosúrák színes fotóin mutatja magát. Inkább fakóbarna, mint a körülötte nyújtózó fenyőerdők porladó földje, tükre fémesen fénylik a ráhasaló felhő alatt. Néma, nehéz, barna higany. Néha mégis kottyan egyet a gyöngyfehér kavicsokon, és olykor messziről rárikolt egy felijedt vadkacsa. Hangjukat a köd közel viszi a fák közé felvert sátrakhoz.

Nagy izgalommal nyújtom át Nektek egy rövid novellám az Aranymosás oldaláról. 2015 őszén részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó alapozó írótanfolyamán. A kurzusra 15 fő kerülhetett be, és egy saját írással lehetett jelentkezni. A rengeteg írásgyakorlat mellett volt egy nagyobb lélegzetű, az egész tanfolyamon átívelő feladatunk is: egy novella megírása adott témakörben, választható nehezítésekkel. A cél a tanultak alkalmazása és saját komfortzónánkból való bátor kilépés volt.

Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? William Blake: Tigris (Szabó Lőrinc fordítása, részlet) Egy A lány a teremtő isten színe elé készült. Hónapokig habozott, elszánja-e magát erre a lépésre, de úgy érezte, nem maradt más választása. Belefáradt abba, hogy erővel visszatartsa a haragot: a vadállatot, amit mellkasa rácsai közé zárt, és ami folyamatosan kaparta belülről, hogy kijusson. Elege lett abból, hogy a kérdései, melyeket senki sem tudott megválaszolni, éjszakánként újra meg újra beleordítanak álmai dzsungelébe. Persze próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Látszatra derűsen élte a napjait. A zaklatott éjszakák után bevetette az összegyűrt ágyat, lezuhanyzott, aztán bőséges reggelivel, kávéval és visszafogott sminkkel vágott neki az újabb napnak. Az egyetemen végigülte az összes előadást, ...

Várni rád Valahol már élsz. Odakint. S én olykor megengedem, hogy egy kicsit várjalak. Az erkélyen ülve képzelem,