Március

Küllőivel szabdalja a tájat a Nap,
meztelen ágakkal hálóvá szövi magát,
földbe szúr, hogy gyökeret találjon,
olvasztja a hegyek megroskadt havát,
jeget tör: széthasad a tó,
a fény pengéje zöld húsába mélyed;
rombolással, pusztítással
így teremti újjá önmagát
az Élet.

2017. március 1.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első könyves megjelenésem és dedikálásom

"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam