Szabina írásai

December 17-e, a Csillagszóró Könyvkarácsony második napja újabb mérföldkővé vált az életemben, mert a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, Vörös Pöttyös könyvként megjelent az Érints meg! című novelláskötet. Romantikus történeteket tartalmaz, méghozzá a kiadó öt közismert írójának egy-egy novelláját, valamint az azonos című pályázat nyertes műveit. Köztük az én Kristálykastély című írásomat is. Ez már a második antológia, amelyben szerepel egy történetem (az első a júniusban kiadott Halhatatlanok ), ám könyvbemutatóm még soha nem volt. Izgatottan vártam a nagy napot. A Nyugati téren álló Alexandra Könyvesházban zajlott a rendezvény, amely egy többszintes épület, valóságos álompalota a könyvimádók számára.

Újabb, egyperces novellámat publikálta az Aranymosás Irodalmi Magazin. A lombszöcske című történet saját gyermekkori élményen alapul, bár néhány részletet megváltoztattam. Fogadjátok szeretettel ezt a rövid, de megrázó kis történetet, amit itt olvashattok el. A történet alatt találtok lehetőséget csillagozásra és hozzászólásra. Nagyon köszönöm, ha értékelitek vagy leírjátok a véleményeteket :)

Zazac Namoo festménye Ahogy korábban már írtam, a történet márciusban megnyerte az ELLE Magazin novellapályázatát, és szerepelt a magazin áprilisi számának mellékletében. Ez a szám már rég nem kapható, de sebaj, mert mától az interneten bárki elérheti és elolvashatja :) Ugyanis az Aranymosás Irodalmi Magazin három korábbi novellám után ezt a történetet is publikálta. A Rozsda és jég az egyik tanfolyam zárónovellájaként íródott, ahol hiteles párbeszédek írását tanultuk. A megadott téma "világok találkozása" volt.

Hát, ez is eljött. Mondhatnám, hogy hihetetlen, de nehéz ezt mondani valamire, ami itt van a kezemben, és a hátoldalán sorakozó nevek között ott áll az enyém is. A Főnix Könyvműhely az Ünnepi Könyvhétre újabb, fantasy novellákat tartalmazó antológiát adott ki. A tavalyi "Ajtók és átjárók" után a téma most a halhatatlanság lett, és tizenhat másik szerző mellett engem is az a csodálatos megtiszteltetés ért, hogy a novellámat beválogatták a kötetbe.

Kedves Olvasóim! Csodálatos nőnapi ajándékot kaptam ma reggel! A "Rozsda és jég" című novellám olvasható az ELLE Magazin ma megjelent, áprilisi számának mellékletében. A "Több nőt az irodalomba" című novellapályázatra küldtem be még januárban. Több, mint 600 novella érkezett a pályázatra, és a legjobb tíz megjelent az ELLE Magazin áprilisi számának mellékletében. A "Rozsda és jég" most ott csücsül az ország összes újságosánál. Nagyon boldog vagyok!

Újabb novellám jelent meg az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán.

Nagy öröm ért! Az egyik novellám megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán. Csodaszép képet is tettek fel hozzá, nagyon eltalálták annak a tájnak a hangulatát, ahol a történet írása közben bolyongtam...

Nagy izgalommal nyújtom át Nektek egy rövid novellám az Aranymosás oldaláról. 2015 őszén részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó alapozó írótanfolyamán. A kurzusra 15 fő kerülhetett be, és egy saját írással lehetett jelentkezni. A rengeteg írásgyakorlat mellett volt egy nagyobb lélegzetű, az egész tanfolyamon átívelő feladatunk is: egy novella megírása adott témakörben, választható nehezítésekkel. A cél a tanultak alkalmazása és saját komfortzónánkból való bátor kilépés volt.

Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? William Blake: Tigris (Szabó Lőrinc fordítása, részlet) Egy A lány a teremtő isten színe elé készült. Hónapokig habozott, elszánja-e magát erre a lépésre, de úgy érezte, nem maradt más választása. Belefáradt abba, hogy erővel visszatartsa a haragot: a vadállatot, amit mellkasa rácsai közé zárt, és ami folyamatosan kaparta belülről, hogy kijusson. Elege lett abból, hogy a kérdései, melyeket senki sem tudott megválaszolni, éjszakánként újra meg újra beleordítanak álmai dzsungelébe. Persze próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Látszatra derűsen élte a napjait. A zaklatott éjszakák után bevetette az összegyűrt ágyat, lezuhanyzott, aztán bőséges reggelivel, kávéval és visszafogott sminkkel vágott neki az újabb napnak. Az egyetemen végigülte az összes előadást, ...

– De mi az, hogy al heppó? – Nem al heppó, te buta, hanem Aleppó! – affektált egy vékony hangocska. – Jól van na… de az micsoda? – jött a bátortalan, és kissé megbántódott kérdés. – Nem micsoda, hanem kicsoda. Hát mi vagyunk! Vagyis leszünk, amikor majd megnövünk. Aleppó-fenyők! Sose’ figyelsz… – mérgelődött a másik, majd álmodozva folytatta: – Ha elég nagyok leszünk, még az is lehet, hogy híresek leszünk, és lefest minket is az a szezám. Ekkor egy harmadik, sokkal mélyebb, bársonyosan zengő hang szólt bele a beszélgetésbe: – Nem szezám, kicsim, hanem Cézanne. De most már csitt, aludjatok. Már nincs sok hátra.