Egy átlagos reggel
– Na, megjöttem.
– Már meg is vagy, szívem?
– Ühüm. Begyújtottam a kazánt, mindjárt meleg
lesz.
– Közben megcsináltam a reggelid. Kérlek, ne
hagyd nyitva az ajtót!
– Jól van már, csak lesöpröm a havat.
– Ne most, légyszi, később is ráér!
– A kabátomról! Vagy azt akarod, hogy
behordjam?
– Ja, azt hittem…
– Hát, ja ám. Mindig azzal a nyamvadt ajtóval
csesztetsz.
– Jól van, na, ne haragudj! Te is tudod, hogy
csak Ákos miatt.
– Hol az újság? Itt hagytam az asztalon. Ugye
nem…?
– Nyugi, beraktam a vitrines szekrénybe.
– Na, még ez is. Hova?
– Várj, édes, jövök már. Tessék, itt van.
– Tudod, azért ez nem normális, hogy az
embernek már a sportújságot is dugdosnia kelljen!
– Kérlek.
– Te csak ne kérlekezzél nekem!
– Még mindig haragszol a tegnapi miatt, igaz?
– Nem, nem haragszom.
– De hát, hoztam is neked másikat.
– Igen, hoztál. De jobb lett volna, ha nem
kellett volna másikat hozni.
– Tudom, szívem. Ne haragudj!
– Nem haragszom.
– Jól van. Itt a szendvicsed, és mindjárt hozom
a kávét. Sssssz!
– Mi az?
– Semmi, csak itt maradt egy kis üvegszilánk.
– Üvegszilánk? Honnan?
– Á, csak elejtettem az előbb egy poharat,
tudod, milyen ügyetlen tudok lenni.
– Ühüm. Hol a sótartó? Most már az is a
vitrinesben?
– Igen. Jobb az óvatosság.
– Ja. Az óvatosság.
– Már melegszik is a radiátor. Mindjárt jobb
idő lesz.
– Ühüm. Na, mi van, diétán vagyok?
– Miért, édes?
– Nem raktál rá sonkát. Elfogyott?
– Dehogynem raktam.
– Szerinted van rajta sonka?
– Jaj, ne haragudj, nagyon szétszórt vagyok ma
reggel. Kettőt is rakok rá kárpótlásul, jó?
– Már azt hittem, még le is kövérezel.
– Ne legyél már ilyen! Amúgy meg, a sonka nem
hizlal. Majd holnap a kenyeret hagyom ki, azt magadra veheted.
– Nagyon szellemes vagy ma reggel.
– Hát, valakinek muszáj annak is lennie.
– Leszállnál rólam?
– Ne haragudj, én csak próbállak felvidítani.
– Légy szíves, ne próbálj.
– Rendben, szívem.
– Kihűlt a kávé.
– Mindjárt megmelegítem. Figyelj, édes, bocs,
hogy ezzel szekállak, de aggódom Ákos miatt. Sokat hallottam köhögni hajnalban.
– A szentségit! A Katinka már az ötödik
aranynál tart a vébén. Nem akármi a csaj!
– Nem is figyelsz rám.
– Dehogynem figyelek.
– Azt sem tudod, miről beszéltem.
– Sokat hallottad Ákost köhögni.
– Te is hallottad?
– Nem. Aludtam.
– Tényleg? Nem ébredtél fel rá?
– Hogyan ébredtem volna? Késő estig pakoltam a
dolgozószobában, éppen őmiatta, már hadd ne kelljen hajnalban is felkelnem!
– Édesem, mondtam, hogy nem kell elpakolnod.
Majd csukva tartjuk az ajtót.
– Én meg úgy gondolom, hogy el kellett
pakolnom. Megyek zuhanyozni, mindjárt indulnom kell.
– Jól van, szívem. Odaraktam a nadrágod az
ágyra.
– Hát ez meg hogy néz ki?
– A francba. Majd lekefélem gyorsan, amíg
zuhanyzol.
– Megőrülök. Mikor kaphatom vissza a régi
életem?
– Édes, nem tudod, hol van Ákos?
– Nem.
– Azt hittem, a kisszobában, de ott nincs.
– Hát keresd meg. Az biztos, hogy nem veszett
el.
– Ákos! Hol vagy? Sehol sem találom.
– A fürdőben?
– Nem, ott sincs.
– Hát, én nem tudom. Lehet, hogy kiment, mikor
visszajöttem.
– Micsoda? És te kicsuktad?
– Mittudom én. Te csesztettél, hogy csukjam már
be azt a rohadt ajtót!
– Nem hiszem el, hogy engedted kimenni! Azonnal
megyek, és megkeresem.
– És mi lesz a nadrágommal?
– Te ilyenkor a nadrágoddal törődsz? Jellemző!
– Most meg én vagyok a szemét? Mi a fenének kell
folyton az irgalmas nővért játszanod? Elég egy könyörgő nézés, és rögtön
ugrasz!
– És akkor ez a megoldás? Fogod, és kicsukod a hidegbe?
Milyen ember vagy te?
– Én milyen ember vagyok? Olyan, akit meg sem
kérdeztél, hogy akarja-e átrendezni az egész életét!
– Jaj, ne dramatizáld már túl! Inkább
segíts megkeresni. Ahogy viselkedsz, nem csodálkoznék, ha megszökött volna
szerencsétlen.
– Dehogy keresem, elkésem a munkából. Mentem
zuhanyozni.
– Jól van! Menjél akkor!
– Hát, megyek is!
– Ákos! Hol vagy? Ákos!
– Ne keresd, itt van.
– Ó, Istenem! Hol?
– A szekrényben. Itt fekszik a törölközőkön.
– Hála az égnek! Gyere ide anyához, kincsem!
Már azt hittem, elszöktél.
– Add ide azt a törölközőt, kiviszem a
szennyesbe.
– Szegénykém! Biztos úgy érzed, megint rossz
helyre kerültél. Hogy nem kellesz senkinek. Gyere, kicsikém, kapsz
valami finomat.
Megjegyzések