Várni rád
Várni rád
Valahol már élsz.
Odakint.
S én olykor megengedem,
hogy egy kicsit várjalak.
Az erkélyen ülve képzelem,
hogy hozzám sietsz lent a fák alatt,
vagy bent vagy, és olvasol:
kezed csontfehér lapokon pihen.
Aztán kijössz, hogy átkarolj,
de csak hátulról, mert nem tudom, milyen
a szemed színe, a hajad…
Csak az ölelésed… Azt ismerem.
Valahol már élsz, odakint,
s ma éjjel megengedem,
hogy egy kicsit várjak rád.
A kiflibe görbült hold
ölébe kucorodom,
és belélegzem a macskám illatát.
2015. május 17.
Valahol már élsz.
Odakint.
S én olykor megengedem,
hogy egy kicsit várjalak.
Az erkélyen ülve képzelem,
hogy hozzám sietsz lent a fák alatt,
vagy bent vagy, és olvasol:
kezed csontfehér lapokon pihen.
Aztán kijössz, hogy átkarolj,
de csak hátulról, mert nem tudom, milyen
a szemed színe, a hajad…
Csak az ölelésed… Azt ismerem.
Valahol már élsz, odakint,
s ma éjjel megengedem,
hogy egy kicsit várjak rád.
A kiflibe görbült hold
ölébe kucorodom,
és belélegzem a macskám illatát.
2015. május 17.
Megjegyzések