Csak halkan
„Csak halkan fáj” – mondanám.
Ajkamról tünékeny mosoly
lebegne csendesen feléd.
Épp csak csillogna két szemem.
Talán még el is hinnéd.
„Ne félj, csak tompán, alig fáj”
– szállna feléd suttogó hangom.
De el sem érne még,
ezer szilánkra törne szét,
az erőtlen, sós ízű gátak
zokogva szakadnának át,
s bús hajós-szívem hánykolódva,
fagyos vad szelekkel dacolva
zengené szerelmes dalát – – –
„Csak halkan fáj” … de nincs erőm
megfékezni a könnyek vizét.
Néma marad hát ajkam,
s a varázsos, drága emlék
végigreszket a kihalt
balatoni tájon.
„Csak halkan fáj” – suttognám,
hogy neked ne fájjon.
1998. november 11.
Megjegyzések