Szabina írásai

Újabb novellám jelent meg az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán.

Nagy öröm ért! Az egyik novellám megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán. Csodaszép képet is tettek fel hozzá, nagyon eltalálták annak a tájnak a hangulatát, ahol a történet írása közben bolyongtam...

Köd van. Félig még alszik a völgy ezen a bágyadt szeptemberi reggelen. A tó vize súlyos higanyként fekszik medrében, mintha túl nehéz volna ahhoz, hogy felszínét bármi is megzavarja. Nem olyan türkiz és smaragd most, amilyennek a brosúrák színes fotóin mutatja magát. Inkább fakóbarna, mint a körülötte nyújtózó fenyőerdők porladó földje, tükre fémesen fénylik a ráhasaló felhő alatt. Néma, nehéz, barna higany. Néha mégis kottyan egyet a gyöngyfehér kavicsokon, és olykor messziről rárikolt egy felijedt vadkacsa. Hangjukat a köd közel viszi a fák közé felvert sátrakhoz.

Nagy izgalommal nyújtom át Nektek egy rövid novellám az Aranymosás oldaláról. 2015 őszén részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó alapozó írótanfolyamán. A kurzusra 15 fő kerülhetett be, és egy saját írással lehetett jelentkezni. A rengeteg írásgyakorlat mellett volt egy nagyobb lélegzetű, az egész tanfolyamon átívelő feladatunk is: egy novella megírása adott témakörben, választható nehezítésekkel. A cél a tanultak alkalmazása és saját komfortzónánkból való bátor kilépés volt.

Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? William Blake: Tigris (Szabó Lőrinc fordítása, részlet) Egy A lány a teremtő isten színe elé készült. Hónapokig habozott, elszánja-e magát erre a lépésre, de úgy érezte, nem maradt más választása. Belefáradt abba, hogy erővel visszatartsa a haragot: a vadállatot, amit mellkasa rácsai közé zárt, és ami folyamatosan kaparta belülről, hogy kijusson. Elege lett abból, hogy a kérdései, melyeket senki sem tudott megválaszolni, éjszakánként újra meg újra beleordítanak álmai dzsungelébe. Persze próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Látszatra derűsen élte a napjait. A zaklatott éjszakák után bevetette az összegyűrt ágyat, lezuhanyzott, aztán bőséges reggelivel, kávéval és visszafogott sminkkel vágott neki az újabb napnak. Az egyetemen végigülte az összes előadást, ...

Várni rád Valahol már élsz. Odakint. S én olykor megengedem, hogy egy kicsit várjalak. Az erkélyen ülve képzelem,

Egyszer rám találsz majd, s nem leszek többé csüngő falevél ezer között. Aranyból vagy! – mondod majd,

Télen Jeges lábak taposnak védtelen kis szívemen, szemembe apró szilánkokat szór a kegyetlen szél. Kérdések süvítenek át bozótos agyam ágai közt,

Egy réges-régi vers, egy réges-régi kis diákszerelem :) Látni akarlak Látni akarom ahogy finom vonásaidhoz simul a szél, ahogy könnyű mosolyod felém lebeg és reszketek mikor megérint,

Újra otthon Nem volt dobpergés, sem hegedűk. Csak szembejöttél az utcán. Lágy fuvallat, mi magával sodort egy préselt virágszirmot a múltból: súlytalanra száradt hosszú évek során, s már rég elfeledte illatát.