Egyszer rám találsz



Egyszer rám találsz majd,
s nem leszek többé csüngő
falevél ezer között.
Aranyból vagy! – mondod majd,
s én tudom, bár nem hiszem,
hisz csak egy falevél –
aztán elhiszem mégis.

Egyszer rám találsz, tudom,
azt mondod, ragyogok, és tényleg.
S te puha takaró leszel,
meleg barlang és szikrázó fény,
szárnyak és túlcsordulás,
és a világom.

Egyszer rám találsz majd.
Most tejet veszel vagy épp
a cipődet húzod,
és nem tudom hány tej
lesz még és hány cipő,
de egyszer rám találsz.

2015. január 7.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első könyves megjelenésem és dedikálásom

"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam