Rólam és az írásról

Nyírő Szabina vagyok. Ezen a blogon az írásaimat olvashatod.

Gyerekkorom óta írogatok mindenfélét. Kipróbáltam már verset, novellát, apró kis elmélkedéseket, sőt, egyszer még egy regénynek is nekiálltam... izé... neki akartam állni.
Voltak persze olyan időszakok az életemben, amikor egyáltalán nem írtam semmilyen, a nyilvánosságnak szánt alkotást sem, de az írás akkor is folyamatosan része maradt az életemnek: naplót vezettem, intenzíven leveleztem, és művészi igényességgel igyekeztem elkészíteni a gimnáziumi és főiskolai beadandó feladatokat. Írtam cikkeket újságnak, valamint egy cég hivatalos közösségi oldalára is.

Első nagyobb eredményeimet a verseimmel értem el. Gimnazista és főiskolás koromban 60-70 versem született, és Csillagszilánkok cím alatt gyűjtöttem őket. Egy részük megjelent újságokban, hetilapokban és irodalmi folyóiratokban. Öt versemet aztán beválogatták a Sziromesőben című egyetemi versantológiába, amelyet a Veszprémi Egyetem 50 éves jubileumára adtak ki 1999-ben.

Ezután viszont hosszú csend következett. Tizenhat évig nem írtam verseket, bár ez idő alatt is próbálkoztam. Született 3-4 kis szösszenet, de az ihlet nem tudott a szárnyára venni. Az írással nem hagytam fel, a gyümölcsét viszont csak barátaim élvezhették leveleimen és útibeszámolóimon keresztül. Ők folyamatosan arra biztattak, hogy kezdjek el ezzel komolyabban foglalkozni.

Kerestem írótanfolyamokat. Sajnos nem volt rá lehetőségem, hogy a hétköznap délutánokon tartott előadásokra és műhelyfoglalkozásokra Budapestre utazzam, így ezt a tervet az asztalfiókba kellett zárnom. Új lendületet 2014 őszén kaptam, amikor is egy személyes élmény folytán újra elkezdtem verseket írni, amik pályázatokon is kedvező fogadtatásra leltek. Az öröm új erőt adott, és rátaláltam egy online írói képzésre, amit jelenleg is végzek. Az elméleti okulás mellett írásgyakorlatokkal kísérletezem, és egy novellám is született egy regényírói workshop házi feladataként.

Ezt a blogot elsősorban a barátaimnak készítettem, akik a fülemet rágják a verseimért, írásaimért. De egyben a saját ösztönzésemre is, valamiféle "házisárkányként", aki mindig megkérdezi majd: Na, írtál mostanában valamit? Nem? Akkor tessék nekiállni!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam

Tea díj, második felvonás

Számvetés 2017