Egy dal

Ma úgy döntöttem, egy műfordítást osztok meg Veletek. A gimnáziumban kaptuk feladatként németórán.
A fordítás dátuma: 1997. február 12.


Else Lasker-Schüler:
Egy dal

Tengerek zúgnak szemeim mélyén,
s még mindet el kell sírnom.

Bár messzire szállhatnék a
vándormadarakkal,

tarka szelek szárnyán, a
végtelen légben.

Ó, míly szomorú vagyok ----
A Hold arca tudja csak.

Bársonyos áhitattal
vesz körül az ébredő reggel.

Mikor kőszívednek falain
eltörtek szárnyaim,

égszínkék bokorról gyászoló rózsák,
feketerigók hulltak.

Újra zengeni akar mind az
elfojtott ének,

s én elszállnék messzire a
vándormadarakkal.

(Fordította: Nyírő Szabina)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első könyves megjelenésem és dedikálásom

"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam