Ajtó

Háttal az útnak csendben fájó
ajtóra réved vissza szemem.
Kezemre fagyott egy tétova mozdulat.
A virágokat akarom,
az ajtón túl, végtelen messze
a millió színben pompázó
illatos hajnali kertet,
smaragdzöld napot az égre,
s a pázsit felett lebegő
fűszeres zefírbe simult érzést.
Hiába.
Ott többé nincs kert.
Színt, illatot halkan
múltba ölelt már a hervadás,
és mint tompán sajgó sóhaj,
egy halvány szirom kihull
a szél hűvös markából.
Selymes szárnyú angyal
érinti meg a szívem,
és belőle új virág fakad.
Kezemen bátran ébred a mozdulat.
Becsukom az ajtót.
Indulok tovább.

1997. november 4.

Sziromesőben Egyetemi Versantológia, Veszprémi Egyetem, 1999.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tigris

Érints meg! antológia megjelenés