Csak egyszer

Csak egyszer

Nem mondom százszor, ezerszer,
nem kiáltom bele teli tüdővel

a tomboló téli szélbe:
csak egyszer suttogom el.
Egészen halkan,
hogy csak te halld.
Tisztán, őszintén csendül,

egészen halkan,
ahogy a forró könnycsepp jéggé fagyva
titkon a szívhez koccan.
Hogy csak te halld.
Emléke könnyű galambként
a válladra ül szelíden.
Álmodban majd szárnyra kap,
és százszor, ezerszer,
akár milliószor is újra cseng:
szeretlek.
De én csak egyszer suttogom el,
halkan, egészen halkan,
hogy csak te halld.


1997. január 19.

Sziromesőben Egyetemi Versantológia, Veszprémi Egyetem, 1999.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam

Tea díj, második felvonás

Számvetés 2017