III. szonett

Persze volt első és második is...
Kísérleteztem egy időben a szonettformával. Egyik eredményét itt olvashatjátok, ami egyben örök optimizmusom kifejeződése is :)


III. szonett

Zöld fűtenger, hófehéren habzó,
szelíden legel a kicsi bárány,
tisztán omlik szét a lusta rónán
nyakából a békés csengettyűszó.

Sárga homokban zölden villanó
fény cikázik vén eperfa árnyán,
gyors halál csillog két méregfogán:
áldozatra les az álnok kígyó.

A gyapjas bárány csendben lehajtott
fejére mered sárga szemével.
Izma megfeszül, lendül egy nagyot.

Napsugárban a puszta felragyog,
majd megtelik angyali zenével,
és a bárány megeszi a kígyót.

1997. március 5.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első könyves megjelenésem és dedikálásom

"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam