Félek
Egy eddig még nem publikált versem 1998-ból...
Félek
Ölelj, ölelj még,
karjaid tengerébe
hogy lemerüljek,
vegyél körül, és
örvénylő erővel
húzz le mélyre
karjaid tengerébe,
szoríts,
mert félek!
Kísértet jár,
jeges ujjai
felém kapnak,
a céltalanság
falánk hálóját,
nézd, már
bokám köré
tekerné,
fémesen, kongón
nevet az üresség.
Fagy közeleg,
vadul szikrázó
fogai csattognak,
segíts, rögtön
megharap!
Ölelj le a mélybe,
meleg hullámokkal
űzd el,
szoríts, szoríts,
mert félek!
- - -
Kiszáradt tenger
hűvös iszapján
ülök, és
félek, félek...
1998. április 20.
Félek
Ölelj, ölelj még,
karjaid tengerébe
hogy lemerüljek,
vegyél körül, és
örvénylő erővel
húzz le mélyre
karjaid tengerébe,
szoríts,
mert félek!
Kísértet jár,
jeges ujjai
felém kapnak,
a céltalanság
falánk hálóját,
nézd, már
bokám köré
tekerné,
fémesen, kongón
nevet az üresség.
Fagy közeleg,
vadul szikrázó
fogai csattognak,
segíts, rögtön
megharap!
Ölelj le a mélybe,
meleg hullámokkal
űzd el,
szoríts, szoríts,
mert félek!
- - -
Kiszáradt tenger
hűvös iszapján
ülök, és
félek, félek...
1998. április 20.
Megjegyzések