Kis éji disztichon

Ma estére egy rövidke kis időmértékes játszadozásom eredményét szántam Nektek, 2009-ből. Annak a tizenhat évnek az egyik eltévedt termése, amikor nem tudtam verset írni, hiába próbáltam.
Valójában két disztichonból áll, és még rímel is, ami a disztichonnál nem szokás.
Fogadjátok elnéző szeretettel.


Kis éji disztichon

Halkan lépked az este,
csókom hinti szemedre,
átölel, altat az éj,
elnyel az álom-mély.

Majd a rigó dala szárnyal,
ébred a mézszín hajnal,
szórja meleg sugarát;
s Rád mosolyog a világ.

2009. április 15.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tigris

Érints meg! antológia megjelenés