Szabina írásai

Télen Jeges lábak taposnak védtelen kis szívemen, szemembe apró szilánkokat szór a kegyetlen szél. Kérdések süvítenek át bozótos agyam ágai közt,

Egy réges-régi vers, egy réges-régi kis diákszerelem :) Látni akarlak Látni akarom ahogy finom vonásaidhoz simul a szél, ahogy könnyű mosolyod felém lebeg és reszketek mikor megérint,

Újra otthon Nem volt dobpergés, sem hegedűk. Csak szembejöttél az utcán. Lágy fuvallat, mi magával sodort egy préselt virágszirmot a múltból: súlytalanra száradt hosszú évek során, s már rég elfeledte illatát.

– De mi az, hogy al heppó? – Nem al heppó, te buta, hanem Aleppó! – affektált egy vékony hangocska. – Jól van na… de az micsoda? – jött a bátortalan, és kissé megbántódott kérdés. – Nem micsoda, hanem kicsoda. Hát mi vagyunk! Vagyis leszünk, amikor majd megnövünk. Aleppó-fenyők! Sose’ figyelsz… – mérgelődött a másik, majd álmodozva folytatta: – Ha elég nagyok leszünk, még az is lehet, hogy híresek leszünk, és lefest minket is az a szezám. Ekkor egy harmadik, sokkal mélyebb, bársonyosan zengő hang szólt bele a beszélgetésbe: – Nem szezám, kicsim, hanem Cézanne. De most már csitt, aludjatok. Már nincs sok hátra.

Háttal az útnak csendben fájó ajtóra réved vissza szemem. Kezemre fagyott egy tétova mozdulat. A virágokat akarom, az ajtón túl, végtelen messze a millió színben pompázó illatos hajnali kertet,

Bármilyen földhözragadt dolog is ez, le kell írnom néhány tudnivalót ennek az oldalnak a tartalmáról. Hogy mit szabad, és mit nem szabad. Kezdjük is, és essünk túl rajta hamar.

Persze volt első és második is... Kísérleteztem egy időben a szonettformával. Egyik eredményét itt olvashatjátok, ami egyben örök optimizmusom kifejeződése is :) III. szonett Zöld fűtenger, hófehéren habzó, szelíden legel a kicsi bárány, tisztán omlik szét a lusta rónán

Ma egy kicsit régebbre lapoztam vissza a verses füzetemben. Végül ezt a szerelmes verset választottam ki Nektek. Valamiért elbújtattam benne Ady Endre egy verssorát. De máig is csinálok néha ilyet :) Tűzijáték Jelenlétedért égek, lázadok, miközben darabokra hullott értelmetlen gondolataim rakosgatom. Minden Egész eltörött,

Egy eddig még nem publikált versem 1998-ból... Félek Ölelj, ölelj még, karjaid tengerébe hogy lemerüljek, vegyél körül, és örvénylő erővel

Ma úgy döntöttem, egy műfordítást osztok meg Veletek. A gimnáziumban kaptuk feladatként németórán. A fordítás dátuma: 1997. február 12. Else Lasker-Schüler: Egy dal Tengerek zúgnak szemeim mélyén, s még mindet el kell sírnom. Bár messzire szállhatnék a vándormadarakkal,