Félek

Egy eddig még nem publikált versem 1998-ból...


Félek

Ölelj, ölelj még,
karjaid tengerébe
hogy lemerüljek,
vegyél körül, és
örvénylő erővel
húzz le mélyre
karjaid tengerébe,
szoríts,
mert félek!
Kísértet jár,
jeges ujjai
felém kapnak,
a céltalanság
falánk hálóját,
nézd, már
bokám köré
tekerné,
fémesen, kongón
nevet az üresség.
Fagy közeleg,
vadul szikrázó
fogai csattognak,
segíts, rögtön
megharap!
Ölelj le a mélybe,
meleg hullámokkal
űzd el,
szoríts, szoríts,
mert félek!

- - -

Kiszáradt tenger
hűvös iszapján
ülök, és
félek, félek...

1998. április 20.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tigris

Érints meg! antológia megjelenés