Csak halkan

„Csak halkan fáj” – mondanám.
Ajkamról tünékeny mosoly
lebegne csendesen feléd.
Épp csak csillogna két szemem.
Talán még el is hinnéd.

„Ne félj, csak tompán, alig fáj”
– szállna feléd suttogó hangom.
De el sem érne még,
a csend törékeny víztükre
ezer szilánkra törne szét,
az erőtlen, sós ízű gátak
zokogva szakadnának át,
s bús hajós-szívem hánykolódva,
fagyos vad szelekkel dacolva
zengené szerelmes dalát – – –

„Csak halkan fáj” … de nincs erőm
megfékezni a könnyek vizét.
Néma marad hát ajkam,
s a varázsos, drága emlék
végigreszket a kihalt
balatoni tájon.

„Csak halkan fáj” – suttognám,
hogy neked ne fájjon.


1998. november 11.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első könyves megjelenésem és dedikálásom

"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam