Várni rád

Várni rád

Valahol már élsz.
Odakint.
S én olykor megengedem,
hogy egy kicsit várjalak.

Az erkélyen ülve képzelem,
hogy hozzám sietsz lent a fák alatt,
vagy bent vagy, és olvasol:
kezed csontfehér lapokon pihen.
Aztán kijössz, hogy átkarolj,
de csak hátulról, mert nem tudom, milyen
a szemed színe, a hajad…

Csak az ölelésed… Azt ismerem.

Valahol már élsz, odakint,
s ma éjjel megengedem,
hogy egy kicsit várjak rád.
A kiflibe görbült hold
ölébe kucorodom,
és belélegzem a macskám illatát.

2015. május 17.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam

Tea díj, második felvonás

Számvetés 2017