Újra otthon
Újra otthon
Nem volt dobpergés, sem hegedűk.
Csak szembejöttél az utcán.
Lágy fuvallat, mi magával sodort
egy préselt virágszirmot a múltból:
súlytalanra száradt hosszú évek során,
s már rég elfeledte illatát.
Meg sem fodroztad lelkem derűs tavát.
Hisz tudtam, hogy már rég nem fájsz,
sem sós-ízű örvényt, sem dühös hullámzást
nem hozhatsz már...
Csak rám ragyogott nap-mosolyod,
s mint a nyugodt tó sem tehetne mást,
visszaragyogtam.
És ó, de jó volt így lenni,
csak tükrözni egymást, s játszani
kezdtünk pajkos napsugárral,
borzoltál széllel, s én nevettem csobbanással,
aztán, mint megfáradt alkonyi fény,
mi lágyan elsimul a tó tükrén,
átöleltél…
De mi ez? Valami mozdul a víz mélyén,
hullám ébred, áradó melegség –
de honnan? és miért?
hiszen elmúlt már oly réges-rég!
Mégis, fentről újra illat szállt,
életre kelt a préselt virág,
s én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
és otthon vagyok Benned… újra otthon.
2014. szeptember 18.
Nem volt dobpergés, sem hegedűk.
Csak szembejöttél az utcán.
Lágy fuvallat, mi magával sodort
egy préselt virágszirmot a múltból:
súlytalanra száradt hosszú évek során,
s már rég elfeledte illatát.
Meg sem fodroztad lelkem derűs tavát.
Hisz tudtam, hogy már rég nem fájsz,
sem sós-ízű örvényt, sem dühös hullámzást
nem hozhatsz már...
Csak rám ragyogott nap-mosolyod,
s mint a nyugodt tó sem tehetne mást,
visszaragyogtam.
És ó, de jó volt így lenni,
csak tükrözni egymást, s játszani
kezdtünk pajkos napsugárral,
borzoltál széllel, s én nevettem csobbanással,
aztán, mint megfáradt alkonyi fény,
mi lágyan elsimul a tó tükrén,
átöleltél…
De mi ez? Valami mozdul a víz mélyén,
hullám ébred, áradó melegség –
de honnan? és miért?
hiszen elmúlt már oly réges-rég!
Mégis, fentről újra illat szállt,
életre kelt a préselt virág,
s én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
és otthon vagyok Benned… újra otthon.
2014. szeptember 18.
Megjegyzések